A gyógynövények gyűjtésének van néhány általános szabálya, és van néhány speciális dolog, amelyet növényfajonként érdemes tudni. Mivel nem ipari mennyiségű gyűjtésről beszélünk, ezért a törvényes keretekre nem térünk most ki, csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy akár csalánt akár mást kizárólag tiszta területről gyűjtsünk.

Ez nagyon fontos, hiszen előfordulhat, hogy a benne felhalmozódott méreganyagok vagy szennyeződések nagyobb kárt okozhatnak, mint a növény gyógyhatásának előnyei.

A tiszta környezet nem csak azt jelenti, hogy autóutaktól, ipari létesítményektől távoli területeket keressünk, hanem azt is, hogy a közeli vizek és a talaj tisztaságáról is meg kell győződnünk.

Így többek között (akár legális, akár illegális) szemétlerakó helyektől távol keresgéljünk. Különösen igaz ez a csalánra, hiszen a növény metabolizmusa miatt különösen alkalmas a nehézfémek felhalmozására.

A nagy csalánnak általában a leveleit használjuk fel, akár élelmiszerként, akár gyógyteaként kívánjuk fogyasztani. Érdemes a hajtáscsúcshoz közeli leveleket leszedni a növényről, mert azok nagyobb arányban tartalmazzák az értékes beltartalmi összetevőket. A levelek tavasztól őszig (azaz gyakorlatilag, amíg hajt a csalán) szedhetőek.

Általános szabály, hogy ha salátának, lé facsaráshoz vagy főzeléknek szedjük, érdemes a leveleket hajnalban szedni, mert a nagy melegben veszítenek nedvességtartalmukból és rostosabbá válnak. Szárításhoz fordítva érvényes. Bátran le lehet a növényeket öblíteni, nem veszítenek hatóanyag-tartalmukból.

Sokan idegenkednek a csalán csípős tüskéitől. Ha el akarjuk kerülni – az amúgy szintén gyógyhatású – csípéseket, a szedéskor vegyünk kesztyűt és az ételkészítés előtt rakjuk a szedett növényt egy nejlonzacskóba és kissé „püföljük” meg. A tüskék könnyen letörnek és a tüskemérget tartalmazó kis hólyagok kipukkannak. Főzés előtt fölösleges ilyesmivel vesződni, és a teakészítés során sem kell aggódni, hiszen a meleg hatástalanná teszi a tüskéket.

Salátaként bármely más levélzöldséggel keverve és a kedvenc öntetünkkel fogyaszthatjuk. Főzelékként a spenóthoz hasonlóan készíthetjük el, levesként a sóskalevest vehetjük alapul. Készíthetünk belőle pestót, illetve tésztamártást, palacsinta tölteléket, de a medvehagymához hasonlóan keverhetjük pogácsa-tésztába is.