Amióta megismertem a medvehagymát, tavasszal alig tudok betelni vele. Olyan megízlelni a friss, zöld leveleket, mintha hosszú ideje tartó nélkülözés után haraphatnék bele valamilyen igazán értékes és tartalmas élelmiszerbe, és, ha belegondolunk, ez teljesen így is van. A medvehagyma számtalan értékes összetevője már nagyon hiányzik márciusban a hosszú tél után, és a természet bölcsességét mutatja, hogy pont azok a tápanyagok és pont olyan összetételben találhatóak benne, amelyek a kikeletkor hiányoznak a szervezetünknek.
A medvehagyma nem kevés C-vitamint tartalmaz, továbbá a fokhagymáéhoz hasonló összetevői az antibiotikum hatására emlékeztetően vírus- és baktériumölők. További vitaminjai (A-, B-komplex) és ásványi anyagai (magnézium, cink, vas, kalcium, kén) között találhatunk erős antioxidánsokat, amelyek megizmosítják a tél során lestrapálódott immunrendszert, elősegítik a regenerálódást egy-egy betegség után. Jó hatással van a felső légúti megbetegedésekre, kiválóan oldja a hurutos köhögést.
Javítja az étvágyat, klorofill-tartalma révén több oxigénhez juttatja a sejteket, élénkíti a vérkeringést, így felpörgeti azok életfolyamatait is. Csökkenti a vércukorszintet, lassítja a koleszterinlerakódásokat az érfalakban, csökkenti a vérnyomást és hozzájárul a gyomor problémáinak enyhítéséhez is. Ugye emlékszünk a karácsonyi menüre? A medvehagyma segítségével szabadulhatunk meg annak káros maradékaitól és következményeitől…
Gombaellenes hatása miatt külsőleg és belsőleg is alkalmazzák, kénvegyületei révén segít megelőzni a csontritkulást.
Érdemes frissen fogyasztani, mert így megőrzi C-vitaminját, bár fagyasztva is kiválóan megtartja állagát és ízét. Finom salátát készíthetünk belőle magában vagy más vad növénnyel (salátaboglárka, tyúkhúr), esetleg kerti salátafélékkel, kínai kellel keverve.
Főzve/sütve inkább fűszernövényként használatos, aromája a fokhagymáéra emlékeztet, csak annál lágyabb. Rendkívül érdekes ízt ad a hagymalevesnek, pogácsának, utánozhatatlan pesto készíthető belőle.
