Az ambrózia szó a görög nyelvből származik, jelentése: a halhatatlanoké. Az istenek táplálékáról van szó, egyes források szerint étel, mások szerint ital, a lényeg, hogy elfogyasztása olyan kiváltság volt, amellyel földi halandó nem is büszkélkedhetett.
A hazánkban ürömlevelű parlagfű néven ismert gyomnövény latin neve Ambrosia artemisiifolia. A viták máig folynak arról, hogy a két említett ambróziának vajon van-e köze egymáshoz. Tény és való, hogy miközben a közérdekű tájékoztatás veszélyes és értéktelen gaznak állítja be a parlagfüvet, a fitoterápia ismerői jól tudják, hogy számos gyógyhatással rendelkezik, alkalmazása szinte megkerülhetetlen a gyógynövénnyel gyógyítók számára.
Hazánkban a közigazgatás közismert és sokak által támogatott harcot folytat a növény ellen, amely valóban igen erős allergén. A légúti allergiások 50%-a érzékeny ennek a növénynek a virágporára (is), ezzel virágzása idején rengeteg anyagi terhet okoz mind a munkáltatóknak, mind az egészségügynek (betegállomány, kiesett munkaórák, kezelések, gyógyszerek stb.).
Hogy lehet, hogy egy széles hatékonysági skálával rendelkező, értékes gyógynövény egyidejűleg ennyire káros is legyen? Sajnos a hiba nem a parlagfűben van, hanem bennünk. Egyrészt valószínűsíthető, hogy a parlagfű pollenje azért lobbantja be a felső légutak nyálkahártyáit, mert a levegőben található benzingőz leoldja a virágporszemcsék külső rétegét, szabaddá téve így azok „karmocskáit”, amelyek fizikailag belekapaszkodnak abba, aminek a felületére kerülnek.
Másrészt a parlagfű millió éve része az életünknek, míg az allergia az utóbbi évtizedek terméke, így érdemes elgondolkodni azon, hogy mennyiben változott meg a mi szervezetünk működése, a táplálkozásunk, az életmódunk, és érdemes ezekben keresni a hibát és a változtatásra érdemes dolgokat.
Harmadrészt, aki hisz benne, annak érdemes utána olvasni annak, hogy milyen lelki okok állnak a parlagfű-allergia hátterében, hiszen ezek feloldásával az allergia is megszüntethető lehet.