Hazánkban valószínűleg többen ismerik a borágót a virágjáról, mutatós kis bokráról, mint a konyhában való felhasználásáról. Pedig tőlünk délebbre, ahol jóval nagyobb termetű alfajainak gazdag választéka él boldogan, nem csak fűszerként, de főzelék- és salátanövényként is népszerű.
Érdekessége, hogy a borágó minden föld feletti részét serteszőrök borítják, így nyersen való elfogyasztása első pillantásra kellemetlennek is tűnhet. Nem kell azonban kényelmetlenségtől tartanunk, hiszen ha apróra vágjuk vagy besózzuk a frissen szedett leveleket, nem fognak kilógni az egyéb salátaösszetevők sorából.
A borágó íze nyersen az uborkáéra emlékeztet, nem csoda hát, hogy fűszerként régen az uborka eltevéséhez is használták. Szintén ebből az ízvilágból fakad, hogy olyan salátákba illeszthető harmonikusan, amelyekhez illik az uborka vagy uborkából készültek. Érdemes az uborkával együtt darabolni, majd besózni és állni hagyni, mielőtt a többi összetevőt hozzátesszük. Kiválóan gazdagítja a tejfölös vagy tejföl nélküli, foghagymás uborkasalátákat, friss ízt kölcsönöz nekik, különösen a téli időszakban, hosszú tárolás után felhasználásra kerülő alapanyagok esetében.
A borágó szépséges virágai is ehetőek, de magas alkaloid-tartalma miatt inkább csak díszítésre használjuk őket és keveset fogyasszunk belőlük. Virágfejecskéi – az ibolyához hasonlóan – kandírozhatóak, így süteményeinket is bátran gazdagíthatjuk különleges látványával és pikáns ízével.
Az egész növény igen gazdag beltartalmi értékekben, így találhatunk benne C-vitamint, ásványi anyagokat (kálium, kalcium stb.), illóolajokat, nyálkaanyagokat, csersavat, kovasavat és szapponint is. Mind a levél, mind a virág élénkítő, frissítő és energetizáló hatású – a felsorolt hatóanyagok miatt – így ha nap közben fáradtak vagyunk, érdemes elrágcsálni belőlük néhányat, például kávé helyett. Ugyanakkor forrázott levelei kifejezetten lazító, nyugtató hatásúak, így stresszhelyzetben vagy pánikroham esetén gyors és hatékony segítséget nyújthat a teája.
