A gyermekláncfű, más néven pitypang az egyik legközismertebb vadon élő növény. A legtöbben felismerjük és mindannyiunknak vannak – ha más nem, gyermekkorunkból – élményeink, amikor láncot, koszorút fűztünk belőle, vagy elfújtuk a bóbitáját. Mégis kevesen tudják, hogy a pitypang azon vadnövények közé tartozik, amelynek minden része ehető, vagyis nem csak forrázatként, gyógyteaként kerülhet felhasználásra.
Bár a gyermekláncfű kora tavasztól késő őszig megtalálható a réteken és a kertekben, levelét többnyire virágzás előtt szokták gyűjteni, mert később a keserűanyagok annyira felhalmozódhatnak benne, hogy kellemetlen lesz az íze. Ez nem feltétlenül mindig igaz, mindenesetre a levelek kiváló alapanyagot vagy éppen összetevőt jelenthetnek egy friss nyári salátában. Összetépkedve vagy apróra vágva az ízük nagyszerűen kiegészíti a jégsaláta semleges ízét vagy éppen ellenpontot jelenthet a kínai kel édeskés aromájának egy salátakompozícióban. Más alapanyagú saláták esetében (pl. paradicsom, tonhalsaláta) kiegészítő ízesítőként, nagyjából a petrezselyem arányában szórhatjuk a tányérokra.
Bár a pitypangban található C-vitamin, amely a főzés során elbomlik, mégis érdemes főtt ételekben is kipróbálni. Készíthetünk pitypanglevest és -pestot, de a legjobban akkor járunk, ha ezeknek az ételeknek a „vegyes füves verzióját” csináljuk, azaz csalán, pitypang, tyúkhúr, cickafark, útifű és esetleg ibolya levelekkel vegyesen dolgozunk. A kész ételeket a tányéron megszórhatjuk ehető virágokkal (ibolya, pitypang, sásliliom), így valódi különlegességet kínálhatunk családunknak vagy vendégeinknek.
A pitypang szárában a hatóanyagok koncentrációja magasabb, így az íze is erősebb, de ha nem vagyunk erre érzékenyek, fogyasszuk bátran. A mezőn sétálva is elrágicsálhatunk néhányat, de apróra vágva a fentebb említett ételekbe is bekerülhet.
Gyökerét elrághatjuk nyersen, reszelhetjük szintén a salátára, vajon párolhatjuk köretnek. Ha alaposan kiszárítjuk, majd megőröljük, őseinkhez hasonlóan forrázással kávé-szerű italt készíthetünk.
