A kombinációs terápia olyan megközelítés, amely fokozza a fémek mobilizációját a szervezetből, csökkenti a kelátorok egyéni dózisát, és csökkenti a toxikus fémek átcsoportosítását egy helyről (pl. csont vagy máj) érzékenyebb helyekre, például az agyba (fentebb tárgyaltuk). Számos lehetséges hatóanyag létezik, amelyeket állatkísérletekben tesztelnek. Ez egy kutatásra érett terület; íme néhány példa.
A krónikusan ólomnak kitett állatoknál CaNa2EDTA-t követően a csontokból a lágyszövetekbe, köztük az agyba történő átcsoportosulást tapasztaltak. Ez emberekben is megfigyelhető, ami ahhoz az ajánláshoz vezetett, hogy az EDTA-kelátot rövid DMSA-kúra kövesse. Az EDTA és a tiol kelátorok kombinálására vonatkozó ajánlásról már évtizedekkel ezelőtt beszámoltak. Az ólommal kezelt patkányoknál a DMSA és CaNa2EDTA kombinációja jobb volt, mint bármelyik gyógyszer önmagában, vagy a DMPS önmagában, illetve CaNa2EDTA-val kombinálva, a szervi és csontok ólomtartalmának csökkentésében, normalizálva az ólomérzékeny biokémiai mérőszámokat, anélkül, hogy az ólom más szervbe történő átcsoportosítása történt volna. A DMSA volt az egyetlen gyógyszer, amely csökkent agyi ólomszintet eredményezett.
A DMSA és a monoizoamil DMSA (MiADMSA) alacsonyabb dózisban történő együttes alkalmazása volt a leghatékonyabb nemcsak az arzén okozta oxidatív stressz csökkentésében, hanem az arzénnek a vérből és a lágyszövetekből való kiürítésében is, összehasonlítva más kezelésekkel.
Az antioxidánsokkal és tiolcsoportokat tartalmazó kismolekulákkal való kiegészítés, valamint a kelátképző szerekkel való kiegészítés előnyös lehet a toxikus fémek mobilizációjának és kiválasztásának növelésében, a biokémiai változók javulásával együtt. Például a következők.
A taurin DMSA-val vagy MiADMSA-val együtt adva segített tovább csökkenteni az arzén és az ólom teljes testterhelését.
A NAC koordinációs kötéseket képez a fémek és a tiolcsoportja között. A tiol a szabad gyököket is csökkentheti. A NAC és DMSA együttes adagolása arzénexpozíciót követően az oxidatív stressz biomarkerek jelentős csökkenéséhez, valamint az arzén eltávolításához vezetett a szervekből.
A Flora által vezetett kutatócsoport a toxikus fémeket állatokon széleskörűen vizsgálta, és a kelátorok mellett az antioxidánsok és más szerek kombinációit is áttekintette, beleértve a vitaminokat, a NAC-ot, a taurint, a liponsavat és a liposzómás glutationt.
