A proteinek vagy fehérjék, az élő szervezetek alapvető építőkövei. Jelentőségüket az adja, hogy az élőlények minden egyes sejtjében megtalálhatóak és minden, a sejtekhez kapcsolódó élettani folyamatban részt vesznek (a nevük is ez alapján született – protein görögül első számút, elsődlegest jelent). Számos fehérje enzimekhez hasonlóan viselkedve katalizálja ezeket a folyamatokat, vagyis hozzájárulnak a sejtek életfolyamataihoz, életben maradásához.
Kézenfekvő, hogy a testünk megfelelő táplálásához fehérjebevitel szükséges. Kétféle forrást találhatunk a szervezetünk fehérjeigényének fedezésére: az állati és a növényi forrásokat. A különféle húsok igen jó fehérjeforrásként szolgálnak, bár eltérő a proteintartalmuk.
A legmagasabb fehérjetartalma a csirkehúsnak és a halaknak van, majd a sertés és az egyéb szárnyasok jönnek, végül a marhahús. Az állati eredetű fehérjeforrásokkal szemben általában az az egészségügyi kifogás, hogy túlságosan magas a telített zsírtartalmuk, esetleg koleszterinforrásokként is számításba kell venni őket. Diétába gyakran nem férnek bele, magas kalóriatartalmuk révén.
Számos olyan növény van, amelynek magas a fehérjetartalma. Ilyenek például a hüvelyesek (bab, borsó, zöldbab, csicseriborsó), de az olajos magvak (dió, mandula, mogyoró), a mák, tökmag, mandula még a húsokénál is nagyobb fehérjetartalommal rendelkezhet.
Sajnos a magas olajtartalmú növényekkel kapcsolatban még mindig felmerülhet az a kifogás, hogy fogyasztásuk nem elfogadható a különféle fogyókúrák és alacsony kalóriatartalmat követelő étrendek esetén.
Vannak azonban olyan növények, amelyek magas fehérjetartalom mellett alacsony kalóriatartalommal bírnak és nem kell tartanunk a koleszterintől sem a fogyasztásuk során. Ilyeneket találunk a levélzöldségek között: vízitorma, lucerna, spenót; a káposztafélék között: kínai kel, brokkoli, leveles és bimbós kel, karfiol.
Nem szabad megfeledkeznünk a kendermagról sem, amelynek a fehérjetartalma kiemelkedő és emellett számos más rendkívül értékes összetevővel is bír.
